Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II. Szikhizmus

2010.09.28

Szikhizmus

 

India egyes vidékein a 8-9. századtól kezdve, a muzulmán hódítás következtében terjedni kezdett az iszlám. Sok hindu kénytelen volt áttérni a Próféta hitére, mások, ősi hagyományaik védelmében ellenálltak a nyomásnak. Ahol a muzulmánok uralkodó réteggé váltak olykor erőszakkal igyekeztek áttéríteni a hindukat, akik az erőszakra időnként maguk is erőszakkal válaszoltak. Jellemzőbbek azonban az indiai szellemre azok a törekvések, amelyek a két vallás kibékítésére irányultak. Hogy a szikhizmuson kívül mégsem jött létre jelentősebb hindu-muzulmán szintézis, az elsősorban annak köszönhető, hogy a fanatikus iszlám nem tűrhette meg a hindu bálványimádást és sokistenhitet, az ortodox hinduizmus pedig - bármennyire is rugalmasnak mutatkozott a különféle vallási elképzelések bekebelezésében - képtelen volt befogadni a kasztrendszert és a gazdag hindu rituálét mereven elutasító iszlám hatásait. Így aztán a két vallás kibékítésével csak a peremmozgalmak - a hindu bhakti és a muzulmán szufizmus - képviselői foglalkoztak. Mindkét irányzat az istenség megismerésének misztikus útját hirdette, s nem sok figyelmet fordított sem a törvényre sem a szertartásokra.

A két irányzat találkozása a 15. századi Kabir tanításában öltött testet. Kabir akit a szikhizmus egyik előfutárának tekintenek, muzulmánnak született, de jól ismerte a hindu bhakti mozgalmat is. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a vallások között nem létezik lényegbeli különbség: "Ó, Isten - írta - akár Allahnak akár Ramának nevezlek, ugyanaz a személy vagy! A vallások között csak a nevekben van különbség. Hisz mindenki ugyanahhoz az Istenhez imádkozik".

 

Nanak Csand és utódai

Nanak Csand (1469-1539), a szikhizmus tulajdonképpeni alapítója hindu volt, de egy időben az iszlám hatása alá került, majd megismerkedett Kabir tanaival és - némi módosításokkal - elfogadta azokat. Úgy vélte, a hinduizmusban és az iszlámban túl sok a közös elem ahhoz, hogy a két vallást ne lehessen közös nevezőre hozni. Ennek érdekében elvetette az ortodox hinduizmus bálványimádását és kasztrendszerét, de elutasította az iszlám fanatizmusát és vallási türelmetlenségét is.

Nanak egy Istenben hitt. Ez az Isten a világ ura és fenntartója, minden jó és minden rossz teremtője. Leírhatatlan, ábrázolhatatlan, mindenható, örökkévaló, kegyelmes, személyes úr. Tulajdonképpen mindenki ezt az Istent imádja, csak a különböző vallások képviselői különféle neveken nevezik őt. Az üdvösség útját Nanak az Isten iránti odaadó szeretetben, azaz a tőle nyert kegyelemben vélte felfedezni. Mindaddig, amíg az ember önmagával törődik, a tudatot elhomályosító, énközpontúságra, gőgre, saját érdekeinek kielégítésére ösztönző illúziók (maja) hatása alatt van, nem szabadulhat a szanszára körforgásából. Azok viszont, akik önmaguk helyett az Istennel törődnek, a vele való misztikus közösség útját keresik, előbb-utóbb megszabadulnak a maja hatásától, tisztánlátásra jutnak és az Isten üdvösségre segíti őket. Nanak erkölcstana szerint a hívő ember a következő erényekre törekszik: mértékletesség, önmegtartóztatás, becsület, fáradságos munka, alázat, szelídség, türelem, hit. A szertartásokat értelmetlen cselekményeknek, üdvösségszerző erejükbe vetett hitet pedig ostobaságnak tartotta. Nagy hangsúlyt fektetett az emberek Isten előtti egyenlőségének kérdésére.

Nanak Csand 1499-től - 40 éves korától kezdve - járta az országot és terjesztette tanait. Követőit a szanszkrit "szisia" (tanítvány) szó alapján nevezték el szikheknek. Élete vége felé utódot nevezett ki, aki 1539-ben bekövetkezett halála után átvette a közösség irányításának szerepét. A szikhizmus fejlődésének első két évszázadában tíz, egyre jobban növekvő lelki és világi hatalommal rendelkező guru (tanító) állt a közösség élén. Az ötödik gurutól a cím már apáról fiúra szállt. A tíz ortodox guru mindegyike szenvedélyes odaadással igyekezett a szikhek közösségét a többi indiai vallás képviselőitől megkülönböztető hagyománnyal, irodalommal, művészettel ellátni. A negyedik guru, Rám Dász (1575-1581) építette a nevezetes amritszári aranytemplomot, a szikh kultusz központját. Utóda, Ardzsun Dev (1581-1606) véglegesítette a szikhek szentírását a Grant Gurut.

Az első guruk idejében a szikhek, alapítójuk tanaihoz híven békében éltek mind a hinduizmussal mind az iszlámmal. A hinduk gyakran mentek a szikh templomokba imádkozni és előszeretettel olvasták a szikh szentiratokat. A szikhek pedig, jóllehet hitük nem írta elő az állatok tiszteletét, óvakodtak attól, hogy tehenet öljenek és ezzel megbotránkoztassák a hindukat. Később a szikhizmus mégis jól megszervezett katonai-harci renddé vált. Az átalakulás akkor kezdődött, amikor Adzsun Dev, az ötödik guru, a lelki hatalom mellett világi hatalomra is szert tett. A pandzsábi szikh közösség vezetőjének világi terjeszkedése sértette a delhi mogul uralkodók érdekeit. Hamarosan üldözések, véres harcok robbantak ki. Maga Ardzsun Dev vérpadon fejezte be életét.

A tizedik és egyben utolsó guru, Gobind Szingh (1675-1708) volt az, aki a közösséget valóságos katonai kaszttá - khalszává - fejlesztette és eredményes háborút folytatott a mogulok ellen. A khalsza jelentése: tiszta. Olyan szent harcosok szövetségéről van szó, akik nem hisznek a hindu kasztrendszerben, hitükre való tekintet nélkül egyenlőnek tartanak minden embert, egy Istent imádnak, tiszta, erényes életre törekszenek, de fegyverrel őrködnek a szikhizmus biztonsága felett. A khalszához bárki csatlakozhatott. A jelentkezőket a kereszteléshez hasonló szertartás keretében, kétélű tőrrel kevert cukros vízzel szentelték fel. A khalszán belül mindenki egyenrangúvá vált. Hogy az új rend tagjait jól meg lehessen különböztetni a muzulmánoktól és a hinduktól, Gobind Szingh kötelezővé tette a következő szabályokat: a szikh harcosnak nem volt szabad levágnia a haját és a szakállát, a hajába fésűt, az övén pedig acélkardot és szablyát kellett viselnie. Ezekhez a szokásokhoz az ortodox szikhek még ma is ragaszkodnak. Az új közösség mindene egyes férfi tagja a Szingh (oroszlán), a nők pedig a Kaur (hercegnő) vezetéknevet vették fel.

Gobind Szingh nem nevezett ki utódot. A földi guru hatalmát egyrészt a khalsza szent és egyenjogú tagjaira, másrészt a Grant Gurura, a szikhizmus szentírására ruházta át. Halálával lezárult a tíz ortodox guru sora. Jóllehet kisebb szikh szekták később mégis választottak maguknak lelki tanítómestereket, a szikhek többsége mind a mai napig a Grant gurut tekinti az igazi tanítómesternek. Ez a könyv 3535 különböző szerző (Kabir, Nanak, Ardzsun továbbá hindu és muzulmán misztikusok) imáit, himnuszait, gondolatait tartalmazza. A bálványimádással szembeszegülő szikhizmusnak ez az egyetlen kegytárgya. A Grant Guru megtalálható minden szikh templomban, de a családi szentélyekben is. Ha a hívőknek valamilyen lelki útmutatásra van szükségük, a Grant Guruban keresik a választ.

 

Szikh identitás

Ahogy csökkent Delhiben a mogulok hatalma, úgy erősödött Pandzsábban a khalsza által irányított szikhizmus. A 18. század végén Randzsit Szingh maharadzsa megteremtette az első és egyben utolsó szikh királyságot, amely olyan erős volt, hogy egészen a 19. század közepéig dacolt a terjeszkedő angol gyarmatbirodalommal. A khalsza tagjai ezután, kiváló harci képességeiket a brit korona szolgálatába állították. Az angolok gyakran szikh segítséggel verték le a hinduk és muzulmánok lázadásait. Ez természetesen kihatott a szikhek gazdasági felvirágzására is. Ők kapták meg a lázadóktól elkobzott földbirtokokat, a közigazgatásban ők bizonyultak a legmegbízhatóbb hivatalnokoknak. A függetlenség megszerzése, azaz India és Pakisztán 1947-ben történt kettészakadása különösen érzékenyen érintette a szikheket, mert az újonnan meghúzott határvonal Pandzsábot szelte keresztül. A pakisztáni Pandzsábból 2 és fél millió szikh vándorolt át (2 millió hinduval együtt) az indiai Pandzsáb területére. Az új Indiában mindent elölről kellett kezdeniük. A Nanak Csand által meghatározott alapelv - a fáradságos munkára való törekvés - azonban meghozta gyümölcseit. Pandzsáb ma újra India legfejlettebb szövetségi állama. A szikh  iparosok, kereskedők, földművesek és hivatalnokok mindenütt kiváló szakembereknek számítanak.

Mégis, mint egykor a muzulmán mogul uralkodók idején a szikhek ma is "háborút viselnek" a delhi kormány ellen. Mint egykor Gobind Szingh és hívei, a szikhek ma is a "vallásban megtestesült szikhizmust akarják védelmezni, a világi hatalom megragadásának eszközével". Legszélsőségesebb, legfanatikusabb csoportjaik egy teljesen független szikh állam - Khallisztán (Tiszták földje) - megalapítását szorgalmazzák. Céljaik megvalósítása érdekében a terrorizmustól sem riadnak vissza.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.