Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. A hit alapjai

2010.10.21

2. A hit alapjai

 

A Bibliával és más világvallások szentírásaival ellentétben a muzulmánok szentírása, a Korán nem hosszú évszázadok során jött létre, hanem egyetlen embertől, Mohamedtől származik. A muzulmánok hite szerint azonban nem emberi, hanem isteni eredetű műről van szó, annak az isteni üzenetnek a könyvbe foglalásáról, amelyet Mohamed kapott látomásai során Dzsibríltől. Erre utal a "Korán" szó jelentése is: "Tollbamondás".

A Korán 114 fejezetből (szúra) áll, amelyeket nem időrendi, hanem hosszúság szerinti sorrendben rendeztek el. Először a leghosszabb fejezetek olvashatók, s csak a könyv vége felé kerülnek sorra a legrövidebbek - Mohamed kezdeti, mekkai prédikációi - melyek tulajdonképpen a legkorábbi kinyilatkoztatásokat tartalmazzák. A kutatók később az összes szúrát 90 mekkaira és 24 medinaira osztották. A mekkai szúrák általában tömörek, az utolsó ítélet közeledését hirdetik, megtérésre szólítanak fel és kárhoztatják mindazokat, akik ellenzik az új vallást. A medinai időszak szúrái ezzel szemben hosszabb lélegzetvételű fejezetek, gyakran bocsátkoznak részletekbe és már a törvényekre fektetik a főhangsúlyt. Mivel Isten arab nyelven szólt Mohamedhez, a Koránt is arab nyelven írták és sokáig tiltották más nyelvre való fordítását.

A Korán olykor homályos, máskor ellentmondásos üzenetei miatt, hamar szükségessé vált a szent szövegek magyarázata, értelmezése. Ez különösen akkor lett időszerű probléma, amikor a rohamosan terjeszkedő vallás más kultúrákkal való találkozása és a megváltozott körülmények következtében kiderült, hogy Mohamed tanítása nem mindig alkalmazható a gyakorlatban. Így került sor a Próféta szájhagyomány útján elterjedt, vélt vagy valódi "szóbeli nyilatkozatai"-nak felhasználására. Ezeket a hagyományokat az iszlám teológusai átrostálták, kiselejtezve belőlük a teológiailag téves megállapításokat és nagy gyűjteményekben rögzítették írásba. E szövegek összességét szunnának (szokás, viselkedési szabály) nevezik és a Korán mellett vallási törvényeik forrásaként fogadják el.

A hagyomány másik alappillérét az idzsma (megállapodás), azaz a teológusok véleményének megegyezése képezi. Mivel Mohamed azt állította, hogy követői sohasem eshetnek a hamis tanítás kelepcéjébe, a muzulmánok úgy vélik, hogy amikor sem a Korán, sem a szunna nem adnak konkrét választ valamilyen problematikus kérdésre, akkor a teológusok közös véleményre jutása tekinthető a követendő útnak. A idzsmának köszönhető, hogy a meglehetősen merev iszlám viszonylag jól tudott alkalmazkodni a korok és körülmények követelményeihez.

 

Az iszlám tanítása

Az iszlám tanításának központjában az egyistenhit áll. Hitvallásuk is ezt tükrözi: "Nincs más isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája." Isten örökkévaló, transzcendens, mindent tudó és mindenható lény. Ő teremtette meg a semmiből a világot, az angyalokat, az emberiséget.

A Korán határozottan elveti a kereszténység Szentháromság tanát, sokistenhitnek bélyegezve azt. Íszáról (Jézus) ezt írja: "Semmi más, csak halandó, aki iránt kegyet gyakoroltunk, és akit példának állítottunk Izrael fiai elé". Az autentikus iszlám nem tűr meg semmilyen "társat" Allah mellett, egyedül neki tulajdonít abszolút és autonóm tevékenységet, hangsúlyozva, hogy minden élő és élettelen tőle függ és az ő akaratának van alárendelve. A világot Allah a semmiből hozta létre; a Korán szerint hét eget teremtett, melyek emeletszerűen helyezkednek el egymás felett. A hetedik ég felett található Allah trónja, a paradicsom (dzsanna) a legtöbb hagyomány szerint a hetedik égben van, a pokol (dzsahannam) pedig az első ég alatt. Az ég lakói közé tartoznak az angyalok, azok a nem nélküli szellemlények, akiket Allah fényből teremtett, és akik az isteni üzeneteket közvetítik az embereknek. Az Istenhez legközelebb álló egyik angyal Dzsibríl (Gábriel) 23 év alatt adta át Mohamednek a Korán szövegét. Az iszlám ördöge, Iblísz eredetileg szintén angyal volt, de nem volt hajlandó meghajolni Allah teremtménye, az első ember előtt, ezért kiűzetett a mennyből. Azon fáradozik, hogy félrevezesse, Allahtól eltérítse az embereket. Iblísz büntetését Allah az utolsó ítélet napjára halasztotta, amikor a bűnösökkel együtt a pokolba fog kerülni. Az angyalokon és az ördögön kívül a muzulmán vallás számos dzsint (szellem) is számon tart. Legtöbbjük Iblísszel áll kapcsolatban, némelyikük azonban Mohamedben hisz, tehát jó szellem.

Az isteni teremtés voltaképpeni célja az ember. A Korán tudósítása szerint Allah agyagból teremtette és a paradicsomba (bibliai édenkert) helyezte Ádámot, az első embert. Életet lehelt belé, megtanította minden dolog nevére, majd megparancsolta az angyaloknak, hogy hódoljanak előtte. Allah az egész későbbi emberiséget Ádám gerincéből hozta létre. Lelküket trónusának egyik rekeszében őrzi, mindaddig, amíg el nem érkezik születésük ideje és egyesülhetnek a számukra kijelölt testtel. A testi halál pillanatában a lélek és a test különválik, majd az utolsó ítélet napján ismét egyesül. Az iszlám tanítása szerint az embernek tehát háromszoros élete van: preegzisztenciális, földi és posztegzisztenciális.

Az iszlám hitvilágban döntő fontosságú szerepet játszanak a próféták, mint Allah üzenetének közvetítői. Az első próféta Ádám volt, őt követte Núh (Noé), Ibráhim, Músza (Mózes), Ísza (Jézus), Jahja (Keresztelő János) és mások. Míg egyes próféták esetében a Korán egyszerűen átvette a bibliai hagyományt, mások esetében számottevő módosításokat eszközölt. Íszával (Jézus) kapcsolatban például hitelt ad a mennybemenetelről szóló újszövetségi beszámolónak, de tagadja a keresztrefeszítés és a feltámadás tényét. A Korán szerint Jézus megjövendölte Mohamed eljövetelét. Ibrahim (Ábrahám) Korán-beli története is eltér a bibliai beszámolótól. A Korán szerint ugyanis Ibráhim a helyes vallás, az iszlám megalapítója volt, nem a judaizmusé. Személyéhez kapcsolták a mekkai Kába felállítását is, amely a földi világot az égi világgal kapcsolja össze. A Kábát az iszlám tanítása szerint Ibráhim halála után a pogányok hazug isteneinek lakóhelyévé tették, és csak Mohamed állította vissza annak eredeti szerepét.

A legnagyobb próféta maga Mohamed volt, akinek Isten kinyilatkoztatta örökkévaló Igéjét, a Koránt. Allah őt nem egy meghatározott néphez, hanem az egész emberiséghez küldte. Jóllehet a Koránban Mohamed kijelentette, hogy "én csak hozzátok hasonló ember vagyok, és azt a kinyilatkoztatást kaptam, hogy a ti Istenetek az egyetlen Isten" a muzulmán miszticizmus nem elégedett meg azzal, hogy a Prófétát a legnagyobb embernek tekintse. Fokozatosan isteni szférákba helyezték őt, a világ teremtése előtt is létező tiszta értelmet látták benne, számos csodát tulajdonítottak neki.

Meglehetősen eltérőek a nézetek a lélek halál utáni sorsáról. A legelterjedtebb vélemény szerint, az ember lelke rögtön vagy a paradicsomba, vagy a pokolba kerül, de csak ideiglenesen, mert a halottak végső megítélésére a végítélet napján kerül sor. Ehhez azonban először be kell következnie a világ végének, melyet a muzulmánok borzalmas antikrisztusának, Dadzsálnak megjelenése fog előre jelezni. Dadzsál uralma alá hajtja az egész világot, sokakat tévútra vezet, üldözi a híveket és lerombolja a templomokat. Birodalmát az Allah által küldött mahdi fogja megdönteni. A mahdi-elképzelés megfelel a zsidók és keresztények messiásvárásának. A muzulmán hagyomány szerint Mohamed utódai közül fog kikerülni, megöli Dadzsált, helyreállítja az igazságosság birodalmát, az embereket az iszlám útjára téríti. Néhány évig tartó uralkodása után beköszönt a holtak feltámadása és az utolsó ítélet.

Ami a vallási kötelezettségeket illet, az iszlám öt fő kötelességet szab ki a hívőre, melyeket az "iszlám öt tartóoszlopának" is neveznek.

 

A hitvallás. A muzulmán hívőknek naponta el kell mondania a Koránból származó idézetet: "Nincs más Isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája". Arabul kell kimondani és őszinte szándékkal.

Imádság. Meghatározott formulákból, a Koránból származó idézetekből áll, és előírt testhelyzetekben, mindig Mekka felé fordulva kell végezni. Az imát rituális mosakodás előzi meg. Naponta ötször kell végrehajtani. Pénteken a déli ima helyét a mecsetben tartott istentisztelet veszi át.

Böjtölés. A harmadik fő kötelezettség a böjt, amelyet ramadán hónap folyamán kell megtartani: a hívőnek ilyenkor napfelkeltétől napnyugtáig meg kell tartóztatnia magát az ételtől, italtól, a nemi élettől és a dohányzástól.

Alamizsnálkodás. Az iszlám szabályai szerint a gazdagság csak akkor élvezhető igazán, ha a hívő tizedet vagy huszadot fizet belőle. Az alamizsnálkodásra kezdettől fogva a vallási törvény kötelezte a híveket, idővel azonban a muzulmán államot megillető kötelező adóvá vált.

Zarándoklat. Minden muzulmán hívőnek életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába, a Kába-szentélyhez, melynek falába bele van építve az égből érkezett "Fekete kő". Az iszlám nagy területi kiterjedtsége miatt azonban ez a törvény csak akkor kötelező érvényű, ha a hívőnek van lehetősége a zarándoklatra.

 

A kötelességekhez szorosan kapcsolódik a dzsihád vagy szent háború (harc az iszlám győzelméért), amelyet a muzulmánok csak Mohamed halála után iktattak be a parancsolatok közé. Arra a megállapításra alapozták, hogy mivel az iszlám univerzális vallás, terjesztése érdekében erőszakot is szabad alkalmazni. A szent háború kötelezettségének vállalása minden felnőtt muzulmánra vonatkozik. A törvény értelmében a pogányokkal addig kell harcolni, amíg fel nem veszik az iszlámot, az "Írás birtokosai" ezzel szemben, ha megadják magukat és fejadót fizetnek megtarthatják vallásukat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.