Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VI. Keresztény ihletésű felekezetek

2010.10.25

1. Keresztény ihletésű felekezetek

 

Nem könnyű megvonni a határvonalat a szekták és az úgynevezett evangéliumi egyházak között. A hagyományos értelmezés szerint a szekta valamely egyházból leszakadt, kisebb vallási közösség, melynek tagjai zárt csoportba tömörülve elhatárolják magukat a környezettől. Alapvető jellegzetességeik: a Biblia fundamentális és öncélú értelmezése, szigorú etika, a kiválasztottság sajátos tudata, intézményellenesség. Határozottan szembefordulnak a történelmi egyházakkal és az üdvösséget csak saját tagjaik számára - vagy azok számára, akik úgy élnek és gondolkodnak mint ők - tartják elérhetőnek. Mindez többé-kevésbé jellemző a különböző neveket viselő baptista-pünkösdista ihletettségű, fundamentalista felekezetek többségére is. Míg azonban ezek a csoportok megmaradtak a bibliai kinyilatkoztatásnál, egyes új mozgalmak új kinyilatkoztatásokat (vagy kinyilatkoztatás értékű tanokat) fűztek a Szentíráshoz, határozottan szembefordulnak nemcsak a történelmi egyházakkal, hanem az evangéliumi felekezetekkel, sőt egymással is.

A szekták számára a széttagolt angolszász protestantizmus fellegvára, Amerika valóban az ígéret földje volt és maradt. Az Egyesült Államokban jöttek létre és onnan terjedtek el az egész világon.

 

Mormonok

A mormon egyházat Joseph Smith (1805-1844) alapította. A presbiteránus családból származó, ábrándozó természetű fiatalember már 15 éves korában az a kérdés gyötörte, melyik egyház az igazi. 18 éves korában Moroni angyal jelent meg neki és közölte vele hol találja meg Isten útmutatását tartalmazó aranytáblákat. Ezt az új kinyilatkoztatást 1830-ban jelentette meg, Mormon könyve címen. Mivel környezete ferde szemmel nézett tanaira - különösen a többnejűség gyakorlatára - híveivel együtt nyugat felé húzódott vissza. Amikor Smithet 1844-ben ellenségei megölték, a mormonok élére az általa kinevezett 12 apostol egyike: Brigham Young állt, akinek vezetésével az egész közösség három évig tartó népvándorlásba kezdett a vadnyugat felé. A mai Utah szövetségi állam területén telepedtek le, a Nagy Sós Tó partvidékén, mely a Holt-tengerre emlékeztette őket. Itt építették fel fővárosukat Salt Lake City-t, a nevezetes hattornyú templommal, ahol visszatérése után maga Jézus Krisztus fog ítélkezni a világ felett.

A mormonok vallása az ószövetségi zsidó vallás és egy sajátságos kereszténység keverékéből áll. Hitük forrásának a Bibliát és a vele egyenrangú Mormon könyvét tekintik. A Mormon könyve szerint az izraeliták egy része már Krisztus születése előtt Amerikába vándorolt. Közösségük két részre oszlott: a "nefitákra" (igazhívőkre) és a "lamitákra" (istentelenekre). Az istentelenek üldözték az igazhívőket, s csak kevesen maradtak életben közülük. Az életben maradottak között volt Mormon és fia Moroni - akitől a mormon hagyomány szerint Joseph Smith megkapta az új vallás alapítására vonatkozó instrukciókat.

Bár hitvallásukban nem tagadják a Szentháromság létezését, az isteni személyeket antropomorf módon képzelik el. Úgy vélik, az Atya (Elohim), a Fiú (Jehova), és a Szentlélek külön testtel rendelkeznek, s egységük azonos akaratukban nyilvánul meg. Bírálóik szerint ezzel a felfogásukkal a Szentháromságtant politeizmussá redukálták. Krisztus váltsághalála a mormonok szerint  csak az eredeti bűntől szabadította meg az emberiséget. A személyes bűnt csak az Istennek átadott élet, a jócselekedetek gyakorlása által lehet legyőzni. Hitük szerint az utolsó ítélet után mindenki bejut a mennyei birodalom egyikébe, de csak az igazak juthatnak be a legfelső mennyei birodalomba. Némelyek Istenhez lesznek hasonlatosak és más bolygók messiásai lesznek, pontosan úgy, ahogy 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus is a földre szállt, hogy megváltsa az emberiséget.

 Smith és Brigham Young többnejűségre vonatkozó tanait elvetve, a 20. század eleje óta a mormonok is monogám házasságban élnek, egyszerű, komoly, erkölcsös, szorgalmas, becsületes életmódra törekszenek. Nem dohányoznak, nem isznak kávét, teát, alkoholt. Az ószövetségi zsidókhoz hasonlóan tizedet fizetnek az egyháznak. Két szentséget ismernek el: az alámerítéssel kiszolgáltatott keresztséget és az úrvacsorát, melynek vételekor Krisztus testét és vérét a kenyér és víz szimbolizálja. Az egykori vidéki szektából a mormonizmus ma túlnyomórészt városi jellegű vallási mozgalommá vált, melyet hatékonyan irányít egy jól megszervezett hivatalnoki apparátus. Az egyház élén Smith utóda, a főpróféta és egyben elnök áll. Mivel Utah lakosságának 70 százalékát a mormonok teszik ki, gyakorlatilag az egyház uralkodik az egész társadalmi, politikai és gazdasági életben. Missziós tevékenységük szinte a világ minden országára kiterjedt.

 

Adventisták

A mormonizmussal körülbelül egy időben alakult ki Amerikában az adventisták mozgalma. Nevüket onnan kapták, hogy Krisztus közeli eljövetelét (latinul: adventus) hirdették és várták. Alapítójuk William Miller (1782-1849) massachusets-i baptista farmer volt, aki a Biblia tanulmányozása közben felfigyelt arra, hogy Dániel próféta könyve szerint "a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása" még 2300 napig fog tartani. Mivel másutt a Bibliában azt olvasta, hogy Isten számára egy esztendő olyan mint egy nap, azt a következtetést vonta le, hogy Krisztus második eljövetele a Dániel próféta jövendölésétől számított 2300 esztendő elmúltával fog bekövetkezni. A számítások elvégzése után Miller kihirdette, hogy 1844. március 21. lesz a nagy nap, amikor Krisztus dicsőségesen visszatér övéihez. Persze hívei hiába várták Jézus aláereszkedését a felhőkből. Az Amerikai adventisták mozgalma valószínűleg nyomtalanul eltűnt volna a történelemből, ha nem jelenik meg a 19 éves Ellen Gould White (1827-1915) prófétanő, aki kijelentette, hogy Krisztus a Miller által meghirdetett napon nem a földre jött, hanem a mennyei szentélyt ment megtisztítani. A földre való visszatérése előtt ugyanis - és ez Ellen White tanításának lényege - meg kell tisztítania a világot a legnagyobb bűntől, a szombat elhanyagolásának vétkétől.

A szombatista adventisták hamarosan különváltak a Miller féle mozgalomtól és az egész világot átfogó missziós tevékenységbe kezdtek. Fegyelmezett és kitűnően megszervezett közösségeik élén lelkipásztorok állnak, akik a kidolgozott adventista tant hirdetik. A hívek kötelessége, hogy rokonaiknak, ismerőseiknek tanúságot tegyenek a szombat megtartásának szükségességéről.

A mormonizmushoz hasonlóan az adventizmus is a kereszténység és az ószövetségi vallás keveréke. Hitük forrását a Biblia képezi, melyet azok az útmutatások alapján értelmeznek, melyeket E.G. White közel száz könyvében hagyott rájuk örökségül. Nagy hangsúlyt fektetnek az ószövetségi zsidó törvények betartására. Legfontosabb parancsolatnak a szombat ünneplését tartják. Úgy vélik, Jézus nem szüntette meg sem a törvényt, sem a szombatot. Istentiszteleteiket szombaton tartják, ezen a napon nem dolgoznak. Minden vallásközti párbeszédet elvetnek. Sokan közülük azt állítják, hogy a római pápa antikrisztus, mert ő vezette be a vasárnap ünneplésének bűnét. Úgy vélik mindenki, aki nem tartja a szombatot, el fog kárhozni. Az adventisták hisznek a Szentháromságban (bár meglehetősen homályos képük van a Szentlélekről) és az üdvösséget a Jézus Krisztusba vetett hit által tartják elérhetőnek. E hit azonban semmit sem ér a hívő számára, ha nem tartja tiszteletben a tízparancsolat minden előírását. A szentségek közül csak a kereszténységet (kizárólag felnőttek számára) és az úrvacsorát (alkoholmentes borral) szolgáltatják ki. Híveiknek megtiltották a dohányzást, a sertéshús, az alkohol és a tea fogyasztását. Ezenkívül bevezették a tized fizetésének kötelezettségét.

Jóllehet E. G. White utasításának engedelmeskedve többé már nem kockáztatják Jézus Krisztus visszatérése időpontjának konkrét kiszámítását, állandóan abban a hitben élnek, hogy az Úr bármelyik pillanatban elhagyhatja a mennyei szentélyt és megjelenhet a földön.

 

Jehova tanúi

 A szektát az amerikai Charles Taze Russel (1852-1916) alapította. Russel elvette a Szentháromságtant, helyette az Ószövetség egy Istenét, Jahvet ("aki van, létezik") fogadta el. Mivel azonban a korai bibliafordítások a Jahve nevét jelző, úgynevezett szent négy betűt (JHVH; a héberek a magánhangzókat nem írták) tévesen Jehovának jelölték; Russel és követői Jehovának nevezték istent.

Krisztus Russel szerint nem isteni személy, hanem csak tökéletes szellemi lény volt, aki emberré vált, hogy megváltsa az emberiséget Ádám bűnétől, s miután kínoszlopon (nem kereszten!) váltsághalált halt, Jehova föltámasztotta őt, majd jutalmul halhatatlanságot adományozott neki. Russel már az 1870-es években megjövendölte, hogy Krisztus 1914-ben vissza fog térni a földre, hogy létrehozza ezeréves birodalmát. Krisztus nem jelent meg 1914-ben, Russel két évvel később meghalt. Utóda Franklin Rutherford (1869-1942) először kénytelen volt beismerni, hogy Russel tévedett, majd 1918-ra, ezután 1925-re jövendölte Krisztus visszatérését. Később az adventisták példájára sokkal ésszerűbb megoldást találtak: azt állítják, hogy Krisztus 1914-ben valóban megalapította királyságát, de nem a földön, hanem a mennyben. Első tette az volt, hogy kivesse onnan a sátánt, aki most a földön tombol és pusztít: ezért van a sok háború, csapás, katasztrófa. Ezt az állapotot csak az ún. armageddoni csata, azaz Jehova végső győzelme fogja megszüntetni.

A jehovisták központja New Yorkban van. Innen irányítják a világ szinte minden országára kiterjedő missziós tevékenységüket. Központi folyóiratuk, a Watch Tower (Őrtorony) közel 100 nyelven jelenik meg. A közösség minden egyes tagja köteles evangelizáló küldetést teljesíteni: házról házra járva, vagy az utcákon szórólapokat osztogatva tanúskodnak Jehováról. Missziós tevékenységük végzése közben hajthatatlanságukhoz kedvesség párosul, mert úgy vélik, ily módon több lelket nyerhetnek meg. Tanaik és hajthatatlanságuk miatt azonban sokan elítélik őket. A zászló előtti tisztelgést bálványimádásnak bélyegzik. Semlegességet hirdetve nem hajlandók katonai szolgálatot teljesíteni, inkább vállalják a börtönbüntetést. Mereven elutasítják a szavazásokon való részvételt. Jellemző rájuk a fanatikus ökumenizmus-ellenesség. Különösen a katolikus egyházzal szemben agresszívak. A katolicizmust a bibliai Babilonnak, a bűn, a bálványimádás, a gonoszság fészkének, a pápát antikrisztusnak tekintik. A hozzájuk csatlakozóktól megkövetelik, hogy írásos dokumentummal bizonyítsák: kiiratkoztak a katolikus egyházból. Istentiszteleteikre - amelyeket az úgynevezett "királyság-termekben" tartanak - az egyszerűség jellemző: imából, énekből és bibliatanulmányozásból állnak.

 

Christian Science (Keresztény Tudomány)

A Christian Science alapítója Mary Baker Eddy (1881-1910) abból indult ki, hogy Isten a lét egyedüli valósága, s minden más - beleértve a bűnt, a betegséget és a halált - nem más mint illúzió. Meg volt győződve arról, hogy tanítása által az eredeti kereszténységet újította fel. Fő műve a "Science and Health with Key to the Scripture" (Tudomány, egészség és a szentírás értelmezése) címet viseli. Követői ezt a könyvet egyenrangúnak tartják a Bibliával. Mozgalmát kiváló szervezői képességeivel önálló felekezetté szervezte, és tanítását nagy példányszámú újságok, folyóiratok megalapításával népszerűsítette. Ezek egyike a világszerte ismert Christian Science Monitor.

 Mary Baker Eddy Istene nem személyes Isten, hanem mindenütt jelenlevő, szeretettel teljes isteni alapelv. Egyedül ő a valóság, minden más illúzió, álom. Az illúzió Ádám mély álmából származik. az emberiség azóta is Ádám álmát alussza, ezért van meggyőződve arról, hogy a test, az anyag, a bűn, a halál és a betegség valóságosak. Az első "keresztény tudós" Jézus volt, mert ő fedezte fel a bűn, a betegség és a halál illuzórikus mivoltát. Csodatettei ezért nem csodák, hanem a legtermészetesebb dolgok. Jóllehet apostolait megtanította az igazságra és a gyógyítás tudományára, a későbbi nemzedékek megfeledkeztek erről. A Christian Science fedezte fel újra az utat.

A mozgalom tagjai hit által harcolnak az illúzió ellen. Így gyógyítják önmagukat és másokat. Azt állítják: nem használnak hipnózist vagy mágiát. Előszeretettel hangoztatják, hogy közösségeik tagjai a valóság és az illúzió felismerése által képesek boldog, kiegyensúlyozott életet élni. Istentiszteleteiken részleteket olvasnak a Bibliából és Mary Baker Eddy könyvéből, "tanítás" hangzik el, némelyek tanúságot tesznek a csodálatos gyógyulásokról.

 

Egyesítő egyház

Új és igaz messiásnak vallják követői a koreai származású Sun Myung Moon tisztelendőt. Vallási mozgalma, az Egyesítő egyház akkor indult lendületes fejlődésnek, amikor két évtizedes korai működés után, 1973-ban az Egyesült Államokba tette át székhelyét. A szektának több millió tagja van, s a világ számos államában működik.

Moon furcsa tanai a kereszténység sajátságos keleti mentalitással átitatott, önkényes értelmezésében gyökereznek. Teológiája a "szent család" kérdése körül forog. Azt állítja, hogy Isten eredetileg az első emberpárt, Ádámot és Évát szánta a szent család prototípusának. Terve azonban nem sikerült, mert a sátán félrevezette Évát. Ha az első asszony nem követte volna el a bűnét, akkor utódaik bűntelen, boldog emberek lettek volna. Mivel az ideális család nem jött létre, állítja Moon, Isten elküldte Jézus Krisztust, a Messiást, hogy váltsa meg a bűnös emberiséget. Jézus küldetése azonban újabb kudarccal végződött, mert két nagy hibát követett el: nem házasodott meg, és hagyta magát keresztre feszíteni. Azért kellett volna megházasodnia, hogy megalapítsa a "szent családot" és megvalósítsa azt, ami annak idején Ádámnak nem sikerült. Korai halála ugyanakkor megakadályozta abban, hogy Isten teljes üzenetét átadja az emberiségnek. Ezzel a sátán ismét győzelmet aratott. De most, 2000 év után, Isten ismét új lehetőséget kínál: Koreában újra megszületik a messiás, aki 1960-ban kötött házassága által létrehozta az ideális szent családot, a jövő bűntelen emberiségének magvát. Ő majd egyesíti a vallásokat, az emberiség megújul, a bűn megszűnik, beköszönt a boldogság országlása.

Moon tanait a világ dualisztikus szemlélete szövi át: mindenki, aki mellette áll, Isten oldalán áll; a többiek a sátánt szolgálják. Különösen azokat a személyeket bélyegzik meg, akik ki akarnak lépni a szektából. Az ilyeneket a sátán eszközeinek, a messiás árulóinak nevezik. A szekta tagjainak életét a Biblia Moon-féle értelemezése és Moon által írt "Isteni alapelvek" irányítják. Ez utóbbi is isteni kinyilatkoztatásnak számít, mert azokat az igazságokat tartalmazza, amelyeket Jézus, kereszthalál "kudarca" miatt, nem tudott kinyilatkoztatni. Időnként tömeges esküvőket tartanak, melyek alkalmával maga Moon áldja meg az új "szent családokat".

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.